A szimbológia egységesen megegyezik abban, hogy a Triskelion
az egyetemes emberiség által ismert egyik legősibb szimbólum.
Különféle kultúrákban egyaránt fellelhető és a valódi származás
az archaikus kor előtti időkre tehető.
A Triskelion időtlen valóságban létezik: jelentése, energiái és kisugárzása változatlan és megoldást kínál a világban jelenleg végbemenő változások megértésére.
Manapság elsősorban a kelta népművészet munkái között találjuk meg és sűrűn felbukkan buddhista csoportok jelképeként is. A buddhista és druida vonalak egybefonódása ma már nem kétséges, ami az ázsiai és az európai szellemi hagyomány kapcsolatáról további kérdéseket vet fel. Elég egyértelműen a Triskelion a hármas szám, illetve a hármasság jegyében áll. Az egyiptomi hermetikus hagyomány, az abból születő hermetikus gondolkodásmód és a kereszténység egyaránt a hármas szám jegyében áll. Az emberiség sorsa úgyszintén három korszakra tagolható: az archaikus kor, a történet kora és a megváltás kora. Mindegyik korhoz egy sajátságos logika vagy létszemlélet társítható. Az archaikus kor az analógikus, a történeti kor az az azonosság-ellentét, a megváltás kora pedig az egységlogikával párhuzamos. A három korszak megteremti az általunk ismert időt.
Az idővel kapcsolatosan egyre mélyebb ismereteket szerzünk. Mára egyértelművé vált, hogy az időt mi teremtjük, illetve az idő mi vagyunk.
Az archaikus időszámítás megszűnésével az emberiség megalkotta az első gépet, vagyis a mesterséges időt.
A mesterséges idő megteremtésével az ember mesterséges valóságot is teremtett, ezáltal diszharmonikus kapcsolatba kerülve környezetével, a természettel, a kozmosszal és önmagával szemben is.
A kereszténység szentháromsága analóg az egyiptomi hermetikus szellemi hagyomány műveleteivel. Amikor kereszténységről beszélünk, ezalatt nem a keresztény egyházakat értjük. A keresztény egyház valójában a mesterséges idő megteremtője. A Gergely Pápáról elnevezett napár egyetlen-egy ponton sem kapcsolódik a Föld természetes ciklusaihoz, nem követ holdállást vagy évszakot, nem követ napciklusokat és nem követ galaktikus folyamatokat sem. Bármelyik archaikus naptárhoz (számértelmezéshez) hasonlítva zavaróan pontatlan. A Szám és az Idő kapcsolata ezzel érthető válik.
A hermetikus számértelmezés nem mennyiségi, hanem minőségi különbbséget tett a számok között. Ennek értelmében az Egy a legnagyobb és meghaladhatatlan szám. A Kettő ebben az értelemben a megbontott egység, és minőségi vonatkozásában kevesebb, mint az Egy. A kettősség, vagy dualitás jegyében álló emberiség az egységében megbontott emberiség. A modern létszemlélet azonosság-ellentét logikájában mindent duplán lát (tompaság, részegség). Nem az egység extázisában létezik, hanem a kettősség ájultságában: jóra és rosszra, maszkulinra és femininre, fehérre és feketére oszt fel mindent. A modern ember hozzáállását az dönti el, hogy mennyi azonosságot talál embertársaiban. Amennyiben több a különbség, mint az azonosság, az alkalmat és indokot ad arra, hogy a másikat lenézze, megalázza, megkínozza és megölje. Okot ad osztályharcra, politikai ellenségeskedésre, háborúra és vérontásra.
A kettősség ájultságából való kiút, illetve az egységbe való visszatérés a hármas szám műveletén keresztül valósítható meg. A Három műveletével az Univerzum minden eleme, az emberi sors minden részlete és a létezés minden összefüggése megérthető. Ennek a metafizikai beavatásnak telepatikus nyelve a Triskelion. E nyelv megértése magát a belső látást vagy befelé látást eredményezi. A befelé forduló látásban (látomásban) felnyithatóak a lét különböző szintjei. A létezés hét szintjének való áttörésével az ember az isteni valóságba lép át. E szellemi művelet előidézője és koordinátora a Három, illetve a Triskelion. A Triskelion logoszában megszületik az az egységes tudat, amely összefogja mindazt a három elemet, amelyen létezésünk alapul. A születés, halál és újjászületés; a lélek, a test és a szellem; a kezdet, a közép és a vég; az erő, a hatás és következmény; a tér, idő és teremtés; a fehér, vörös és fekete; a tézis, antitézis és szintézis; az apa, az anya, a gyermek; Ozirisz, Ízisz és Hórusz egysége. A három univerzális hang, az A, U, M egysége is így manifesztálódik.
Az indiai hagyomány három létminőséget különböztet meg: Sattva, Rajas és Tamas. A Sattva a harmonikus boldogság létminősége, a Rajas a szenvedélyes, égő tevékenység, a Tamas pedig a vak tenyészet. Ezekkel volt analóg minden archaikus közösség három kasztja, így Indiában a Brahman, Kshatria és Vaishya.
A számok világában az egyjegyű számok a szellemi világ jelenségeivel, a kétjegyű számok az égi világ történéseivel, a háromjegyű számok az elemi világ megnyilvánulásaival foglalkoznak. Az egyiptomi hagyományra épülő alkímia három alapelemet különböztet meg: Sal (só), Sulphur (kén) és Merkur (higany). E három alapelem együttállása a hét ősbolygóval teremti meg a Tarot huszonegy Nagy Arkánumát.
Az emberiség evolúciója befejeződött és egy azzal párhuzamos folyamat, az involúció, vagyis az egyhez való visszatérés megkezdődött. Az egyhez való visszatérés az Auton, vagyis az önmagában megvalósult Én feladata. Az Auton a befelé tisztán látó ember, amely a Logosz (értelem) és az Aritmosz (szám) közötti harmóniában visszatér isteni létezésébe.
